Az egyetlen újévi fogadalmam az volt, hogy elolvasom a Fumax-os recenziós könyveimet, amik tavalyról maradtak, és komolyan is gondolom, hogy elolvasom az összeset.
Ettől a könyvtől egy picit féltem, mert az Assassin's Creed világában játszódik és nem voltam biztos abban, hogy élvezhető lesz -e számomra a történet. Ráadásul a hétvégén elment a kutyusom, emiatt olvasni sem volt kedvem, de erőt vettem magamon, és elkezdtem. Az első pár oldalnál nem tudtam belerázódni, de utána szerelem volt! 😊
Fülszöveg:
Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket.
Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt.
Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben.
Oldalszám: 310
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2016
Értékelésem:
Nem láttam a filmeket és sosem játszottam a játékokkal, szóval úgy olvassátok!
A könyv legnagyobb őrültsége az Animus volt, amivel belekerülhettek a karakterek az őseik testébe, hogy rajtuk keresztül éljék át az akkori eseményeket. Ehhez persze szükség volt a DNS mintájukra. Ezt imádtam a legjobban! Az elején picit sok volt a hat szereplő, nem is nagyon tudtam követni, de aztán tisztáztam a szerepeket, úgy már könnyebben ment. Emiatt vontam volna fél csillagot, de annyira tetszett a könyv, hogy a molyos oldalamon maximumot kapott.
Hozzám Owen és Javier állt a legközelebb. Tetszett, hogy két különböző oldalra kerültek a harcban, és egymással kellett megküzdeni.
Féltem, hogy nem fog tetszeni a történet, mert ki nem állhatom a múltban ugrálós sztorikat. Ezt a másik recenziós könyvnél is elmondtam, amit a kiadótól kaptam, de itt most nem volt zavaró. A másik dolog, ami az utálatom tárgya, amikor régebbi időkben játszódik a történet. Sosem olvasok olyan könyveket, sőt, nagy ívben kerülöm őket, de itt ezzel sem volt probléma, sőt! Szerintem ez annak volt köszönhető, hogy alapvetően a jelenben zajlott a lényegi történet, a múltban csak nyomoztak az Éden darabjai után. Tetszett, hogy a Templomosok és az Assassinok oldala sem volt túl jónak ábrázolva, és az olvasó a saját érzései alapján dönthette el, hogy melyik oldalra áll. Nekem az Assassinok voltak a szimpatikusabbak a múltban és a jelenben is.
Amikor kikerültek a szimulációból, beindult a jelen és üldözőbe vették a résztvevőket, illetve Monroe-t is. Itt háromfelé szakadt a csapat, és Monroe elment egyedül az Éden egyik darabjáért. Owen és Javier izgalmas kalandba kerültek, míg a többiek a másik oldalhoz, ami számomra eléggé frusztráló volt. A könyv függővéges, szóval most sír a lelkem, hogy nincs nálam a folytatás. Nagyon kíváncsi lettem és beleszerettem a világba. El is kezdek majd játszani valamelyik AC játékkal. 😍
Kedvenc karakter: Owen volt. Az apukája igazságáért bármire hajlandó lenne, és ez nagyon szimpatikussá tette. Plusz átérzem milyen úgy élni, hogy folyamatosan szidják az apádat.
Kedvenc idézetem:
(Több is volt)
– Mi történik, ha nem vagyok a megfelelő időben a megfelelő helyen? – kérdezte David.
Nem kizárt, hogy az egész szimuláció összeomlik.
– Remek – fanyalgott David. – Még jó, hogy nincs rajtam semmi nyomás.
A háború nagynak hangzik, de valójában kicsi, és számít benne minden élet és minden halál.
Mielőtt rendet tehetett volna a fejében, felbukkant mellette Javier, és Owen majdnem behúzott neki egyet, de végül sikerült uralkodnia magán. Így csak álltak, és bámulták egymást.
– Most legszívesebben megölnélek – szólalt meg Javier.
– Majdnem meg is öltél.
– Tudom. Elfuserált egy dolog ez.
Összesítés:
Kezdek félni, mert eddig az összes könyvet, amit idén olvastam, imádtam!
Nagyon tetszett a könyv, és érdekes volt bekerülnöm ebbe a világba. Nem tudom, hogy az AC rajongóknak mennyire tetszene, de én biztosan el fogom olvasni a folytatást!
Köszönöm a kiadónak, hogy kiválasztották nekem ezt a könyvet, igazán jó döntés volt! 💗
A következő olvasásom, egy könyvsorozat lesz, amit tegnap töltöttem le a Play Áruházból, és nem kapható nyomtatott könyvben. Emiatt könyves képpel sem tudok nektek szolgálni róla. Remélem, hogy azért ennek ellenére az is érdekelni fog titeket.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Ha nagy rajongója vagy a játéknak, és a könyvet is olvastad, akkor mindenképp írd meg a véleményed!
Sziasztok! 😘
