Izgalmas új projekt!

Sziasztok! 😊

Októberben lehetőségem nyílt kipróbálni A Tchibo Cafissimo kapszulás kávéfőzőjét. Hamar megtaláltam a számomra legmegfelelőbb kapszulákat. Az egyik a Barista Caffé Crema, amely egy kevésbé intenzív, gyümölcsös, elegáns aromájú kávé, ami tejes különlegességekhez illik a legjobban. A másik pedig a Barista Espresso, amit pedig intenzív, diós ízjegyek jellemzik, szintén a tejes, különleges kávékhoz a legmegfelelőbb. Azért is ezek tetszettek a legjobban, mert általában a kávémat sok tejjel, tejszínhabbal és egyéb extrákkal iszom, de ezt is csak ősz és tavasz között, mivel koffeinérzékeny vagyok. Szerencsére csak nyáron a nagy melegtől jön elő. Persze a Tchibo erre is gondolt, és van egy koffeninmentes verzió, így nyáron is élvezhetek majd egy finom jegeskávét. Nagyon köszönöm! 💜
Elsősorban azért is jelentkeztem a tesztelésre, mert még sosem volt saját kapszulás kávéfőzőnk, illetve a mamám a hagyományos kávéfőzőt leégette, mármint a füle is leégett, még jó, hogy nem gyújtotta fel a házat. Szóval kellett egy opció, amit ő is használhat, biztonságosan. Felrakta a kávét, aztán elment nézni a sorozatát és elfelejtette. Szerencsére ilyen nem fordulhat elő a Cafissimoval. Bekapcsolás után pár másodperc, majd indulhat is a főzés, ami fél percet vesz igénybe, vagy még annyit sem. Így megtudja várni, amíg elkészül, nem kell 10 percig álldogálni mellette. Ráadásul mióta megvan, többször iszom kávét, hiszen gyerekjáték a kezelése. 

Fekete színben érkezett, nem annyira vagány, mint egy piros, vagy bármely másik extra szín, de elégedett vagyok, hiszen tökéletesen illik a többi konyhai eszközömhöz. Mivel általában a legtöbb fehér, igyekeztem mindenből feketét beszerezni, és a sors is úgy akarta, hogy a kávéfőzőm is fekete legyen. 😄
Könnyű tisztítani, és plusz pont a használt kapszula gyűjtőtasak. Amikor megtelik, bármely Tchibo üzletben visszaveszik és újrahasznosítják. Hát nem menő? 
Ha pedig már ott járunk, vehetünk új kapszulákat, és pótolhatjuk a készletet. Én mindenképp beszerzek majd egy vaníliásat, mert nagyon sokan ajánlották és még egyéb extra ízekkel is találkoztam a weboldalon, amikor böngésztem. De ha nincs a közeledben egy Tchibo üzlet sem, mint nekem, akkor sincs probléma, hiszen online is rendelhetsz, plusz a legtöbb nagyobb bevásárlóközpontban (Tesco, Spar, Coop, stb.) találni fogsz belőlük. 

Nagyon hálás vagyok a Tchibo-nak, illetve a trnd-nek, hogy esélyt kaptam egy ennyire szuper dolgot tesztelni. Ha pedig úgy gondolod, hogy te is szeretnél egy ilyen szuper kávéfőzőt, akkor nincs más dolgod, mint ellátogatni a Tchibo oldalára vagy bemenni egy üzletükbe 2020. október 25.-ig és 3*80 darab kapszula mellé választhatsz egy ajándék Cafissimo easy kávéfőzőt.
Úgy gondolom, hogy ez egy szuper ajánlat és mindenképp érdemes kipróbálni!
A hagyományos kávéfőzőmániás nagyim is meggyőzte a Brasil Espresso kapszula, úgyhogy tényleg egy csoda. 💁
Látogassatok el az instagram oldalamra is. A projekt végéig még érkezni fogok két képpel, amit ide még nem tudtam feltölteni, hiszen hetente 1 képet szoktam készíteni. Ígérem, hogy szuper lesz! Addig pedig igyatok egy kávét az egészségemre, hogy hamar leteljen a maradék két hetem és újra járhassak. 😄
Csodás hetet, sok jó könyvet és finom kávékat kívánok nektek! 

Egy újabb beszélnünk kell epizód!

 Sziasztok!
Alapvetően kb. kínok között írom most meg ezt, mert még 3 hétig feküdnöm kell és a gép előtt ülni nagyon kényelmetlen, de szeretném megosztani a gondolataim. 

@dearkatherineanne

Amikor elkezdtem 2,5 éve a bookstagram oldalam, teljesen más élmény és érzés volt, mintha most kellene elkezdenem. Lényegesen kevesebben voltunk, plusz találtam egy támogató közösséget, ahol jól éreztem magam. Sajnos az a közösség, már nincs meg, pedig őszintén szólva eléggé hiányzik. Mostanában nem igazán lehet találni egy új, összetartó csapatot, mint amilyen akkor volt. Nekem talán ez nem is nagy gond, de egy kezdőnek szerintem igen. Mindenki elvan a maga kis világában, barátkozik másokkal, de akad olyan is, aki senkivel, vagy csak néha dobnak egymásnak egy mizu-t. Mióta csinálom az oldalam, nagy változásokon mentem keresztül. Volt egy alkalom, amikor abba is hagytam, mert nem kaptam meg azt a visszajelzést, amit szerettem volna. Bár utána újult erővel tértem vissza, mégis néha még előjönnek azok az érzések. 

Ez a bejegyzés azért született, mert én csak tengődök a közösségben, nem igazán szólok semmihez, mégis egy másnak szánt komment kiváltotta belőlem, hiszen rám és még pár emberre vonatkozik, attól függetlenül, hogy nem nekünk lett címezve. Azért, mert valaki él egy lehetőséggel, még nem jelenti azt, hogy pl. azért teszi, mert ingyen cuccot kap belőle. Egyébként pedig kurvára könnyű kiszűrni, hogy ki is akar ingyen terméket, és ki az aki, más miatt jelentkezik. Ha valakinek nincs az adott cégtől egyetlen terméke sem, az nem gond, de ha nem választják ki és utána sem szerez be tőlük semmit, akkor igen, az ingyen cucc miatt ment volna. De ez alapvetően a cégnek fontos és nem egy külső szemlélőnek. Teljesen felesleges valakit azért megítélni, mert ezt csinálja. A cég megteheti, hiszen nyilván a későbbiekben nem fognak vele együtt dolgozni, de ennyi és pont. Amúgy is, a kutyát nem érdekli, hogy XY mit csinál, akkor most minek egyáltalán foglalkozni vele? Mindenki eltudja dönteni, hogy mit csinál, milyen ember, milyen gondolatai, érzései vannak. De ha nem ismered, sőt, még ha ismered sem tudhatod biztosra, hogy mit, miért csinál. Én gyűlölöm ezt a megítélős dolgot és mindig kinyitom a szám, ha valami nem tetszik. Semmi értelme bántani a másikat, maximum hasznos tanácsokkal érdemes ellátni. Az pedig, hogy egy csoportra húzunk rá egy negatív dolgot... áhh, hagyjuk is. 

Az oldalam egy ideje csak magamnak csinálom. Amolyan terápiás kikapcsolódás a depressziós időszakokban, hangulatokban. Nem érdekel a lájkjaim vagy a követőim száma. Örülök neki, hogyha valakinek tetszik, amit csinálok, hiszen ez visszajelzés, illetve a tanácsokat is szívesen veszem, de alapvetően elengedtem, hogy nekem "nagynak" kell lenni. A ki számít nagynak dologba pedig ne is menjünk bele, mert mindenki negatívként gondol erre a fogalomra, pedig szerintem klassz, hogyha valaki más sokat elért az oldalával. 

Régebben sokkal stresszesebb volt számomra a közösség, mielőtt abbahagytam, és nem a közösség változott meg, csupán én, de attól még szíven tudnak ütni bizonyos dolgok és nem azért járok fel az oldalra, hogy ilyenek történjenek. Mások kreatív munkája érdekel, hogy hétről-hétre milyen új alkotásokat tesznek fel.

Köszönöm a figyelmet! 💜

Book Tag

 Sziasztok!
Mallarme kihívott molyon egy tag-re, amiket általában nem szoktam megcsinálni, de most megjött a kedvem. 😄

1. Jeges ital – egy felfrissítő könyv

Jennifer L. Armentrout: White ​Hot Kiss – Perzselő csók

2. Vattacukor – egy könyv, ami bolyhos és édes

Első gondolatra is ez a könyv jutott eszembe. Olyan kis aranyos, kellemes történet. 

Jenny Han: A ​fiúknak, akiket valaha szerettem

3. Szemüveg – egy sötét könyv

Nem igazán olvasok sötét könyveket, szóval marad a démonos kézikönyv. 

Yliaster Daleth: Demonomicon

4. Piknik egy esős napon – egy szomorú könyv

Rengeteg ilyen könyvem van, de most erre esett a választás. Talán azért is, mert a szülői részről is borzalmas, hogy ennyire leszarom a gyerekem (Anya te vagy az? 👀) ...

Julie Anne Peters: Amikor ​ezt olvasod, én már nem leszek

5. Homok – egy könyv, ami idegesített

Ezt szerintem azért írták, hogy kínozni lehessen vele az embereket.

Adi Alsaid: Soha ​mindig néha

6. Nyári kasszasiker – kedvenc filmadaptáció

Gamer csajnak gamer sztori. 💜

Ernest Cline: Ready ​Player One

7. Leejtett fagyi – egy könyv, amit jónak reméltél, de nem volt az

Sarah Rees Brennan: Boszorkányszezon

8. Pálmafa – egy magas könyv, amit szerettél

Nem igazán vannak magas könyveim, csak képregények, de azt most nem fogok írni, sorry.

Gayle Forman: Ha ​maradnék

9. Tábortűz – egy könyv, amit el akarsz égetni

Ez a könyv valami elmebeteg elbaszott elméjéből született. Valamilyen tudatmódsító szer tuti volt ott.

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy ​és más történetek a peremlétről

10. Tűzijáték – egy könyv, ami berobbant a köztudatba

Én is így találtam rá, és mennyire klassz kis könyv.

Szentesi Éva: Pedig ​olyan szépen éltek

A kihívottakat majd molyon megjelölöm. 
Köszi mindenkinek a figyelmet. 💜

Mit tegyél, ha olyan vagy, mint én?

 Sziasztok!
Ezer éve nem írtam ilyen jellegű bejegyzést és nem is terveztem, de mivel megszavaztátok, plusz a szeptember arról szól, hogy hogyan ne legyünk öngyilkosok, így beszélnék nektek egy picit róla. 
Aki frissen érkezett és még soha semmit sem hallott a dolgaimról, annak egy gyors összefoglaló:

• 13 éves koromban gondoltam először komolyan, hogy nincs helyem a világban. Ennek többnyire az volt az oka, hogy az iskolában kiközösítettek és bántottak, főleg az anyagi helyzetünk miatt, de igazából bármi más is megfelelt, ami épp nem tetszett rajtam.
  
• 16 éves voltam, amikor elkezdtem pengével, késsel és egyéb dolgokkal vágni magam, szintén iskolai dolgok miatt, bár erre akkor már erősen rá is tett a családom.
• Egy időszakban, amikor nagyon lent voltam, a családom érzékelte a jeleket, de nem tettek semmit.
• Naponta legalább egyszer elgondolkozom azon, hogy milyen lenne, ha többé nem léteznék és nem kellene erőlködnöm semmin. 
  

Szerintem ennyi elég is kezdetben. Akit érdekel részletesebben minden, a bejegyzéseim között, (főleg 2018-as) megtalálja őket. 
Pont pár napja történt már megint valami, ami miatt teljes kilátástalanságot éreztem, plusz az sem teszi jobbá a helyzetet, hogy anyám kitagadott kb. 2 hete. Az indoka kész vicc, hiszen nem is ismer konkrétan, de azért elmesélem nektek, hogy mi miatt nem áll szóba velem:
Idegesíti a hangom (bocsi, nem adtak másikat), utálja a stílusom (talán nevelni kellett volna, amikor 16 voltam és akkor nem lennék ennyire lázadó), elege van abból, hogy nincsenek céljaim és vágyaim (attól, hogy nem mondom el, még vannak) és amúgy is elege van már belőlem, ezek után ha kell valami, akkor hívjam apámat (amikor kurva szarul voltam apám jött el és vitt ügyeletre, mert anyám szerint semmi bajom, csak akkor még egy városban laktunk, most már nem, rip me) őt meg felejtsem el örökre. 
Számomra ez egy ilyen, "akkor baszd meg" szituáció és alapvetően nem igazán számíthattam rá sosem, de azért ez a lépés nem igazán tett jót a pánikbetegségemnek, hiszen ha megjelennek, akkor kezdenek előjönni a jelek, ami szintén kiborít. Azok között az emberek között nagyon beparázok, akikről tudom, hogy nem kedvelnek. 

Most pedig elérkeztünk ahhoz a részhez, hogy mit tegyél, hogy ne nyírd ki magad. Nyilván itt most azokat a dolgokat fogom elmondani, amiket én csinálok. 

• Legyen valaki, aki tudja mikor vagy teljesen kész állapotban. Nemrég jöttem rá, hogy nálam a "Minden szar!" annyit tesz, hogy utána megcsillogtatok a bőrömön valamit, de van egy srác, akivel mindent tudunk egymásról kb. és amikor ezt írom neki, konkrétan akaratlanul, mert csak leírom amit érzek, akkor tudja, hogy most tenni kellene valamit. 
• Ha nincs célod vagy álmaid, akkor keress olyan embereket, akik motiválnak. Nemrég kerestem fel egy barátom, akivel már legalább 6 éve ismerjük egymást, bár januárban eldöntöttük, hogy hagyjuk egymást békén, de a szükség megborítja ezeket a döntéseket. Viszont az energiái hatással voltak rám és megjött az ihlet.
• Sportolj! A világ leglustább embere vagyok szerintem, de eldöntöttem, hogy csinálni fogom. Azóta bicajozok, sétálok és egyéb módon edzek. Plusz elkezdtem számolgatni a kalóriákat, így nem csattan be már random egy teljesen egészségtelen 1700+ kalóriás pizza. Inkább olyan dolgokat eszem, amiben értelmes fehérje mennyiség is van.
• Merülj el a hobbidban! Amióta ismét sikerült kicsit lecsúszni, sokkal többet foglalkozom a bookstagram oldalammal. Többet teszek a képeimbe és folyamatosan azon jár az eszem, hogy mivel tehetném még jobbá az oldalam. Persze nem görcsösen, 60 kihívást állítva magam elé, csak lazán. 
• Vedd körbe magad olyan emberekkel, akik társaságában jól érzed magad! Ez majdnem olyan, mint a motiváció. Hagytam a PC-s dolgaim és visszamentem PS4-re abba a közegbe, ahol már 2 éve töltöm a napjaim. Nincsenek elvárások, se semmi, csupán jól kell érezni magam és kész. Ilyen egyszerű!
  

Persze a legfontosabb, hogy ne akarj meghalni, még akkor sem, amikor tényleg minden szar. Valahogy erőt kell meríteni és tovább menni, még akkor is, amikor nagyon nehéz. Nem muszáj beszélni másokkal arról, hogy mennyire mélyen vagy. A PS-es haverjaim konkrétan semmit sem tudnak az egészről és nem is tervezem beavatni őket, de fontos, hogy adjanak annyi erőt még akaratlanul is, hogy maradni akarj. Bár nemrég megkaptam azt a bizonyos mondatot, amikor az első pontban említett illető meglátogatott és rendesen be volt kaksizva anyám negatív energiáitól, hogy ő megérti, ha elakarok menni. Más az, amikor elmondom, hogy mennyire szar és más, amikor itt van valaki velem és tapasztalja. De nem megyek el, még nem, viszont megnyugtat, hogy megértené. Na meg ezt a bizonyos dolgot, hogy megértené, nem úgy kell felfogni, hogy na, tényleg jó szar a helyzetem és csináljunk őrültséget, csupán látja, hogy azért ez egy durva érzelmi hullámvasút. Erősnek kell lenni, és beteljesíteni a célom, hogy végre elhúzhassak innen. Teljesen más ember vagyok, amikor nem itt kell lennem. Remélem sikerülni fog és remélem ezzel másoknak is tudtam segíteni. 
Bármi ezzel kapcsolatos kérdés vagy gondolat merül fel benned, jobb oldalon nézelődve megtalálod az instám, ahol bármikor, bárkivel szívesen beszélgetek erről. 
Sziasztok! 

Genki Kawamura: Ha ​a macskák eltűnnének a világból

 Hát sziasztok!

Hű, nagyon eltelt az augusztus és írtam 2-3 piszkozatot is, de valahogy semmi sem került ki. Úgyhogy most, szeptember első napján megfogadom, hogy aktívkodni fogok. Az augusztus tényleg hamar eltelt, konkrétan fel sem fogtam, hogy el is repült és annyi minden történt. Nemrég a kezembe került a fent említett könyv és viszonylag hamar sikerült elolvasnom. Erről a kis csodáról olvashattok most véleményt. 😊

Fülszöveg:

A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet. És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét… 

Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Oldalszám: 144

Kiadó: XXI. század

Megjelenés: 2019

Értékelésem:

Ez volt a második könyvem a kiadótól, de őszintén szólva örülök neki, hogy nyitottam feléjük, mert klassz könyveket adnak ki. (A másik könyvről is hamarosan írok.) 

Elsősorban a borító miatt döntöttem úgy, hogy el szeretném olvasni, illetve elolvastam a fülszöveget és nagyon megfogott a téma, kíváncsi voltam, hogy mit hozott ki belőle az író.

A cselekmény végig nagyon elgondolkodtató volt, egy barátommal, aki nem szeret olvasni, beszélgettünk is közben és meséltem neki, hogy a karakter épp mit törölt ki a világból, majd megbeszéltük, hogy ránk milyen hatással is lenne, ha nem lennének például macskák. Szóval azt kell mondjam, a történet végig nagyon érdekes és különleges volt számomra, még sosem olvastam ehhez hasonlót sem, szóval tényleg egyedi és nagy kedvencemmé vált a könyv. Tetszett, hogy a dolgok eltűnése előtt a főszereplő is felmérte, hogy milyen hatással lenne rá, és még egy utolsó élményt kaphatott az adott dolgokkal kapcsolatosan, mielőtt örökre eltűnnek. Nem árulok el nagy spoilert, ha azt mondom, hogy számomra a legfájóbb dolog a macskák eltűnése lenne, illetve Káposzta a történetből. Nagyon megfogott benne a cica és sajnáltam, hogy felmerült ő is, mint akinek el kell tűnnie a világból. Utána persze megszeretgettem a saját cicám, Lunát, mert ha ő eltűnne, minden még ennél is borzalmasabb lenne. Úgy gondolom, hogy jó könyv volt, hiszen hatással volt rám, és ami ennyire megfog egy olvasót, így elgondolkodtatja és másokkal is beszél róla tényleg csak klassz lehet. A molyos százalékot egyébként nem értem, hogy miért annyi amennyi, de talán nem a legjobb kezekbe került, vagy nem mindenki tudta úgy értékelni, mint én. Engem megfogott és nagyon tetszett a mondanivalója. "Ahhoz, hogy megkapj valamit, egy másik dolgot el kell veszítened... Az emberek semmit sem akarnak elveszíteni, amikor kapnak."

Kedvenc karakter:

Túl sok karakter közül nem lehet választani, de számomra mindenképp Káposzta, kérlek alássan, a sajátos kis stílusával és gondolataival. 💜

Kedvenc idézet: 

"Minél jobban hajszolod azokat a dolgokat, amelyek éppen előtted állnak, annál inkább elveszíted a valóban fontos dolgokra szánt idődet. Az a szörnyű, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, ha elvesztegetjük a valóban fontos időt. Ha egy darabig megállsz, és nem törődsz az idő folyásával, akkor rögtön megérted, hogy azok közül, akikkel telefonon beszélsz, ki a fontos az életedben."

"Az emberek semmit nem akarnak elveszíteni,ha valamit kapni szeretnének. De ez nem más,mint hogy megfosztják magukat egy cselekvéstől. Ha kap valamit,valaki más elveszít valamit. Az egyik ember boldogsága egy másiknak a boldogtalanságára épül.."

"A macskák nagyon fontosak! A hangulatunk mindig visszahat rájuk, és amikor úgy érzed, valami igazán elviselhetetlen, mindig melletted vannak!"

Igazából számomra rengeteg mondanivalója volt a könyvnek, szóval akár az egészet kiírhatnám ide, de nyilván nem erre való a kedvenc idézeteim rész. 😃

Összesítés:

Ha egy rövid, könnyedebb olvasmányra vágysz, ami tele van sok elgondolkodtató kis gondolattal, akkor mindenképp ajánlom neked ezt a könyvet. Talán nagy csodát nem kell várnod tőle, de amit ad, az pont elég arra, amire szükséged van. 

Köszönöm, hogy velem tartottál, hamarosan találkozunk egy újabb értékelésnél. 

Sarah Rees Brennan: Boszorkányszezon

Sziasztok!
Ma egy népszerűbb könyvről hoztam nektek értékelést. Ráadásul nem a szokásos nagyon tetszik és társai sztori lesz, mivel valahogy nem volt az én világom, de az értékelésben kifejtem, hogy mi volt a gond. Kezdve azzal, hogy végig sem olvastam. 😄

Fülszöveg:
A ​népszerű NETFLIX-sorozat regényes története.
Vajon lemond a lány a fény útjáról azért, hogy a sötétséget kövesse?
Tombol a nyár, és Sabrina Spellman tizenhatodik születésnapja közeledik, amikor minden megváltozik körülötte.
Bár mindig is tanult mágiát és varázsigéket két nagynénjétől, Hildától és Zeldától, közben élte a hétköznapi halandók életét is: a Baxter gimiben tanul, a barátnőivel – Susie-val és Rozzal – lóg, és moziba jár a barátjával, Harvey Kinkle-lel. Ám egyre fogy az idő a hátralévő normális, mindennapi életéből, és sokkal nehezebb maga mögött hagynia Rozt, Susie-t és Harvey-t, mint gondolta. Főleg mert Sabrina nem biztos abban, hogy Harvey mit érez iránta. Unokatestvére, Ambrose azt javasolja, szórjanak bűbájt a fiúra, hogy kiderüljenek a valódi érzései. Ám amikor egy rejtélyes erdei szellem közbeavatkozik, a varázslat durván visszaüt. Így bár Sabrinát mindig is vonzotta a boszorkánylét hatalma, most kénytelen elgondolkodni azon, hogy ez a hatalom nem tereli-e őt rossz irányba.
Ismerd meg kétségeit, és kövesd boszorkányos kalandjait!

Oldalszám: 264
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2020

Értékelésem:

Amikor megláttam, hogy megjelenik a könyv, egyből pakoltam is a kívánságlistámra. Aztán elkezdtem olvasni és egyébként egész kellemes is volt. Feltűntek a sorozatbéli karakterek (majdnem mindenki) és teljes mértékben eltudtam képzelni az egészet. Viszont nálam van egy ilyen hülyeség, hogyha valamit már látok filmben vagy sorozatban, akkor egyszerűen nem tud lekötni a könyv. Bár mivel egy előzmény sztoriról van szó, úgy gondoltam nem lesz gond, de hát mégis. Egyszer le kellett tennem a könyvet, de utána ugyanúgy tudtam folytatni, viszont utána újra letettem és 3 hétig nem jött az ihlet, hogy a kezembe kerüljön. Ráadásul alapvetően semmi bajom sem volt a könyvvel, csak mivel elkezdtem egy képregényt és egy verseskötetet, így biztos voltam abban, hogy egy jó darabig nem fog a kezembe kerülni. Az a fajta típus vagyok, aki egyszerre csak egy dolgot olvas és nem kezd újba. Utána elgondolkoztam, hogy amúgy mégis mi a gond, mert abban a hitben éltem, hogy tök jó, meg szuper minden, de mint említettem is, ha felé se "szagolok", akkor valami gond van. Úgyhogy végül arra jutottam, nem tetszik és nem az én világom. Inkább nézem a sorit Netflixen a könyvet pedig hanyagolom. Bocsi Sabrina...

Alapvetően olyan embereknek tudnám ajánlani, akik még semmit sem tudnak a sorozatról és teljesen friss élményként vágnak bele. Viszont akik már elkezdték, hááát... magamból kiindulva inkább ne. 

Kedvenc karakter:
Számomra Nicholas volt, aki valami színt is vitt a történetbe (már ameddig elolvastam). Nagyon szerettem azokat a részeket, ahol szerepet kapott.

– Szereted a focit? – érdeklődött Harvey.
– Mi az a foci? – pislogott Nick.
– Én is így érzek vele kapcsolatban -vigyorgott Harvey.

– Jaj, istenem! – örvendezett Harvey izgatottan.
 – Neki ehhez semmi köze – motyogta Nick. – Nem tudom, miért járna neki a dicsőség.

Kedvenc idézet:
"Vannak emberek, akiknek olyan kemény és hideg a szívük, mint a legmagasabb kőfal."

"Talán a felnőtté válás része az, hogy az ember rájön, nincs biztonságban a szíve."

Összesítés:
Nem egy rossz történetet, de mint említettem is az értékelésben, inkább azoknak tud bármi érdemlegeset nyújtani, akik még nem látták a sorozatot.

Jordie Bellaire, Dan Mora, Raúl Anguló: A ​gimi maga a pokol (Buffy, a vámpírok réme 1.)

Sziasztok!
Ne haragudjatok, amiért mostanában megint kissé visszafogtam magam. Egy ideje már a Sabrinát olvasom, és tetszik is, de valahogy nincs kedvem, le vagyok engedve, bele vagyok fáradva dolgokba, amiket rendeznem kellene, hogy ismét több energiám legyen mindenhez. Deeee, előkaptam a Buffy-t és hamar a végére is jutottam, úgyhogy ma egy képregényes beszámolóval érkeztem nektek, remélem örülni fog neki mindenki, mert számomra egy egészen különleges darabról van szó. 😊

Fülszöveg:
MINDEN NEMZEDÉKNEK MEGVAN A MAGA VADÁSZA…
A TIÉDNEK ÉN VAGYOK...
Buffy Summers arra vágyik, mint minden átlagos tinédzser: barátokra az új iskolájában, tisztességes jegyekre, és hogy szembeszegüljön a sorsával, mint a következő kiválasztott a vámpír vadászok hosszú sorában, akiknek a küldetésük, hogy legyőzzék a gonosz erőket… csakhogy az ő világa ezúttal kísértetiesen hasonlít a Tiédre.
Az Eisner-díjas Jordie Bellaire (Redlands) és a Russ Manning-díjas Dan Mora (Go Go Power Rangers), Joss Whedon (Bosszúállók) támogatásával elhozzák Buffy-t, egy vadonatúj korba, ahol új kihívások, új barátok, és néhány ismerős ellenség várja. De minél több minden változik, annál több minden marad a régiben, amikor a Banda szembeszáll egy vadonatúj Főgonosszal. A sötétség erői már lesben állnak a Sunnydale Gimnázium látszólag tökéletes falai között, hogy bebizonyítsák, amit úgyis minden tini tud: a gimi tényleg maga a pokol.

Oldalszám: 140
Kiadó: Panel Kalandor
Megjelenés: 2019

Értékelésem:
A történet egyáltalán nem ismeretlen számomra, hiszen konkrétan a gyerekkorom nagy részét építhetjük a sorozatra, amit minden alkalommal megnéztem a tv-ben. Amikor pedig megláttam, hogy képregényként is megjelenik, egyértelműen felkerült a kívánságlistámra. Igazából annak köszönhető a kései beszerzésem, hogy csakis a kiadótól lehet rendelni, én pedig általában úgy szoktam könyveket venni, hogy egyszerre többet, egy helyről, plusz azért olcsó mulatságnak sem lehet mondani. Bár nem tér el a hazai képregények átlagos árától, plusz egy keményborítós képregényről beszélünk. A rajzok/grafika nagyon lenyűgözött, szívesen lapozgattam és használtam is fel belőle a bookstás fotómon is. A sztori, mint már említettem nem volt újdonság, de hatalmas élménnyel lapozgattam és olvastam. Bár picit néha túl gyors volt számomra a részek közötti váltás (itt arra gondolok, amikor hirtelen már mindenki tudta a nagy titkot), de ezt leszámítva nagyon tetszett. Kiírtam pár gondolatot (majd az értékelés után megmutatom), amikkel nagyon tudtam azonosulni. Sokszor érzem magam elveszettnek és meg nem értettnek, mint Xander. Bár nem ő a kedvenc szereplőm, sőt a kedvenc szereplőm meg sem jelent még a sztoriban (kíváncsi vagyok ki találja ki, kire is gondolok), de ettől függetlenül szeretem a három jó barátot, akik kiállnak egymásért a bajban. De innen amúgy egyértelműen Willow! Na meg persze feltűnt Spike, az én gyerekkori szerelmem (jesszus...😂), akinek mindig nagyon tetszett a stílusa és sokkal szimpatikusabb volt, mint Angel. Giles hozta a formáját, egyáltalán nem csalódtam benne, mindig is szeretett nagy terhet tenni a vadász vállára, aki pedig a semmiből találja is ki, hogy mi is a helyzet.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, azt tudnám mondani, hogy HOL A FOLYTATÁS??? Őszintén nagyon várom, mert egy klassz történet és újra is fogom majd nézni a sorozatot, mert szükségem van egy kis nosztalgiára.
A képregény végén pedig borítógaléria is található, ami az egyik személyes kedvencem. Annyira gyönyörű minden kép! 😍

Kiírt részletek:
"Igazából nem vagyok elég jó senkinek. Van egyáltalán bármi különleges, és egyedi bennem?"

"A lányoknak nem kell fáradozniuk azért, hogy kedveljék őket. Az ujjuk köré csavarnak mindenkit egy kedves mosollyal. Nekem viszont nincs semmi jó trükköm."

"Az igazság az, hogy az emberek szörnyen bánnak egymással. Azért érzed ezt, mert így is van. Nem tartozol sehova. Ahhoz az kell, hogy valaki akarjon."

"Én csak el akarom mondani neki, hogy mit érzek. Csak azt akarom, hogy valaki megértsen. Csak azt akarom, hogy valaki segítsen."

Remélem meghoztam a kedved a képregényhez és hamarosan a te polcodon is ott fog csücsülni Buffy, hogy megvédjen az éjszaka gonoszságaitól. 💜
Köszönöm, hogy elolvastátok, a kiadónak pedig külön köszönet a csodás könyvjelzőkért, gyönyörűek! 😊