Airbnb-s élményeim

Sziasztok!
Régóta nem jelentkeztem már, és ezt nagyon sajnálom, de kellett egy kis idő. Nemrég visszatértem egy könyves bejegyzéssel. Ez most egy picit más jellegű lesz, mert szeretnék írni néha olyan dolgokról is, amik velem történnek és közük van az életemhez. Idén 2 helyre is el kellett utaznom, és a szállás kérdéssel gondjaim akadtak, mivel az első helyen minden távol volt attól, amit szerettem volna. Na, de majd elmesélem miről is van szó. Vágjunk is bele. 😉

Pár helyen már hallottam az airbnb-ről, de arról, hogy pontosan mit takar, nem sokat tudtam. Olyan, mintha egy hotelben vennél ki szobát, legalábbis itt is van rá lehetőség, de akár egy teljes házat is kivehetsz magadnak akár egy éjszakára is. Sokszor még csak a tulajjal sem kell találkoznod. Fogod a kulcsot, bemész a házba és normális keretek között, de azt csinálsz, amit akarsz.

Amikor megtudtam, hogy Pécsen a vizsgám egy hétfői napon lesz és előtte még szombaton is vizsgám van, egyértelművé vált, hogy felesleges hazajönnöm, majd visszamennem, így kellett egy hely, ahol aludhatok és szerettem volna olyan helyet találni, ami közel lesz a helyszínhez. Megnéztem pár hotelt, panziót, de valahogy minden kiesett, és akkor eszembe jutott az airbnb. Találtam is egy helyet, ami 20 perc sétára volt a vizsgámtól. Tökéletes! 😍
A pécsi szállásunkat megnézhetitek a linkre kattintva.
Kicsit kiesett a belvárostól, ezért számunkra busszal volt megközelíthető, de nekem nem volt vele gond, tetszett. A ház és a környék is nagyon csendes volt. 20 perce különböző nagyobb áruházakhoz is el lehetett sétálni. Sajnos akkor épp nagyon hideg volt, én pedig már előtte küzdöttem napokig, hogy ne fázzak meg, de pont itt legyőzött és lázasan fetrengtem. Illetve a rossz idő miatt egy csomó másik programról is le kellett mondanunk, de majd egyszer bepótoljuk. 😊
Sokáig gondolkodtunk a mit együnk témán és arra jutottunk, ha már van konyha, akkor miért ne használjuk ki? Két éjszakát töltöttünk itt és ezeket ettük vacsorára:

Tudom a pizza nem egy nagy dolog, de lázasan örülök, hogy arra volt erőm. 😄 

Illetve még azt is szeretném megmutatni nektek, hogy mit is lehet venni 5000 forintból. Nekünk ugye nagy dilemma volt, hogy étterem vagy főzzünk, de amikor elmentem a Tescoba és ezt mind megvettük, akkor világossá vált, hogy én bizony főzni fogok. 

Ebben benne van az üdítő (amit étteremben is venni kell, és legalább 300-500ft között van), a vacsora, ami akkor épp pizza volt, a reggelink, kávé, kakaó, az esti nasi és még a másnapi vacsorához is megvettem pár dolgot. Szóval igen, ez a nem mindegy. 

A szállás ára ahogy láttam azóta változott, mi 21 ezer forintért voltunk ott 2 éjszakát. 

Térjünk is át Szegedre, hiszen a kis főképem ott készült. 

Már sokszor jártam Szeged közelében, hiszen ott lakik a rokonság számomra legszimpatikusabb csapata, de ebben a városban szinte még sosem álltunk meg. A ballagás miatt nem tudtak minket

fogadni két éjszakára, csak egyre, ezért muszáj volt valahol ott aludnunk. Akkor pedig miért is ne nézhetnénk meg ezt a csodálatos várost?
A szállásunkat itt is a linkre kattintva leshetitek meg.
Nekem sajnos itt is jutott üröm az örömben, mégpedig az odaút során. Először megcsípett egy darázs a combomon, de legalább 4*, amitől úgy feldagadt az egész, hogy legszívesebben sírni tudtam csak volna. Aztán amikor beértünk végre Szegedre, egy nem normális a menő luxus kocsijával akart menőzni, de elvesztette a kocsi felett az uralmat és a kettővel mögöttünk álló autóba csapódott. Majd amikor már majdnem elértük a célt, egy kavics miatt olyan hangja volt a kocsinak, mintha defektet kaptunk volna. Egyszóval nagyon stresszes volt az egész. De a szállás kárpótolt mindenért. 😍
Mamám is velünk aludt, ezért választottunk két fürdő- két wc-s lakást, mert ő nagyon érzékeny erre a témára. De klassz volt, mert az Árkád csak 4-5 perc sétára volt. Itt egy éjszakát töltöttünk, de ebédeltünk és vacsoráztunk is.

Az ebédelős helyet instán ajánlotta egy lány, és innen is nagyon köszönöm neki! 😘 Kettő kemencés gyros + üdítő majdnem 5000ft volt, ami azért ha a bevásárlós képemet vesszük eléggé horror, de hát néha muszáj bűnözni is. A vacsi pizza volt, mert senki sem akart 60 fokban a konyhában szórakozni, ami még nem is lett volna vészes, mert volt légkondi, de főzés helyett inkább várost néztünk. Elmentünk villamosozni, benéztünk az Ünnepi könyvhétre (megcsodáltam a sok-sok KMK-s újdonságot), majd megnéztük a Tiszát. Aztán amikor visszaértünk, megettük a behűtött dinnyénket a csodás erkélyen:

Este pedig a hatalmas kádban, ami egy mini medencének felel meg (jó nem, de tényleg hatalmas a kád) pancsoltam, miközben kiraktam pár gyertyát és fényfüzért. Imádtam. 😍
A hely csendes volt, annak ellenére is, hogy a belvárosban volt és a pécsi házzal ellentétben ez egy társasház. 3 főnek egy éjszakára 13300ft volt, ami picit drágább mint a másik ház, de őszintén szólva teljesen megérte. Ez a ház a szerelmem és bármikor visszamennék. 😄

Nekem valamiért jobban tetszenek ezek a házak, mint kivenni egy szobát valahol. Tetszik, hogy van konyha és kedvemre azt csinálhatok, amit szeretnék. ✌

Ennyi lett volna ez a bejegyzés. Remélem, hogy érdekesnek találtátok és ha ti is kipróbáltok egy ilyen szállást, vagy vannak kérdéseitek, nyugodtan írjatok! 

Sziasztok!😘

Seanan McGuire: Minden ​szív kaput nyit

Sziasztok!
Ismét a kiadótól olvastam egy könyvet, ráadásul egy nagyon jó könyvet, úgyhogy tartsatok velem!😊

Fülszöveg:
Eleanor ​West otthona csellengő gyerekek számára. Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek!
A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő.
De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát.
Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba.
Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia.
Kerül, amibe kerül.

Oldalszám: 160
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2018

Értékelésem:
Furcsa volt úgy kézbe venni ezt a könyvet, hogy engem nem varázsolt el Narnia világa, itt pedig egy hasonló témát dolgozott fel az írónő. Ennek ellenére, nekem nagyon tetszett! Eleanor otthona érdekes volt, hiszen összegyűjtötte az összes gyereket, akik más-más világból tértek haza. Aztán megérkezett Nancy, és rajta keresztül megismerhettük az iskolát. A szülők hozzáállása eléggé botrányos volt, főleg amikor Nancy kipakolt volna, de a kedvenc ruhái helyett, teljesen mást csomagoltak neki a szülei. Egy picit sem tisztelték a lányukat, nem értették az utazást, csak gyorsan visszaakarták kapni őt, pedig egyértelműen már nem az a lány volt, mint előtte. A szobatársa Sumi, nekem egy picit kiborító volt. Túlpörgött, erőszakos volt, stb., szóval örültem, hogy hamar kikerült a képből. Bár ez picit gonoszan hangzik az események miatt, bocsi! Jack és Jill karaktere ijesztő volt, de elég rejtélyes ahhoz, hogy jobban is felkeltsék a figyelmem. Bár őszintén szólva, az ő világuk egy picit sem vonzott. Pedig a vámpírokat szeretem, de a darabolásos dolgoktól frászt kapok. Kade és Christopher karaktere nagyon érdekes volt. Kade egy jó világba került, de kidobták, mert fiú akart lenni. Christopher pedig tudott kommunikálni a csontvázakkal. Ez akkor jött a legjobban, amikor valakit megöltek Eleanor otthonában. Azt sajnálom, hogy én ennél a pontnál egyből rájöttem, hogy ki a gyilkos, de azért tovább borzongtam és vártam, hogy igazam lesz -e. A hulla eltüntetése kiborító volt! Nem is akarok belegondolni a savas fürdőre, mert a hideg kiráz. Már csak ezért is kapok frászt Jack életétől.
A történetet a karakterek tették igazán érdekessé, és emiatt picit sajnálom is, hogy nem igazán merülhettünk el a világok kielemzésébe. De! Ahogy láttam, lesz folytatása a könyvnek és már most nagyon várom! 😍

Kedvenc karakter: Nancy volt, mert szerettem a szobros világot, ahol élt, illetve ő volt a legszimpatikusabb az összes szereplő közül. Sokat tudott a halálról és mély gondolatai voltak, mégsem volt teljesen negatív.

Kedvenc idézetem: 
"Nem vagy senki szivárványa.
Nem vagy senki hercegnője.
Nem vagy senki ajtaja, csak a magadé, és az egyetlen, aki megmondhatja neked, mi lesz a történeted vége, te magad vagy."

"A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled."

Összesítés:
Ez a könyv is beállt a jó könyvek közé, amit 2019-ben olvastam! Azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a különböző világok, és nem csukják be az ajtót csak azért, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.

A könyvsorozatot még nem sikerült elkezdenem, de igyekszem! Mindig van valami más, amit épp kiszemelek magamnak, és akkor muszáj azt olvasnom. Ilyen egy könyvmoly élete! 😃
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok! 😘

Sarah's Scribbles-gyűjtemény

Sziasztok!
Ma egy picit más jellegű bejegyzéssel készültem nektek. Igeeen, a kedvenc képregényeimmel! 😍
Sarah Andersen rajzai mindig is közel álltak a szívemhez, ezért nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az első képregényt. Örök hála mindenért a Fumax kiadónak! 💜

Felnőni ​kiábrándító
Úgy ​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb! Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok! A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük. Sarah munkásságát csak a Facebookon több, mint egy millióan követik, e könyv megjelenésekor a magyar rajongótábor, a Doodle Time Magyarul pedig kis híján harmincötezer rajongót tudhat magáénak!

Amikor megláttam a címet, egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Felnőni tényleg kiábrándító... A sok felelősség és hülyeség, ami a nyakunkba szakad...
Imádtam ezt a részt és rengetegszer forgattam és forgatom is azóta. Mert vannak olyan pillanatok, amikor még mindig átlapozom, hiába olvastam már ezerszer.

Ezzel szerintem már mindenki találkozott, maximum nem ennyire eltúlzott formában. Nem mondom, hogy a víz nem hasznos, de ha megiszok 2 litert egy nap, és fáj a fejem, akkor mennyit igyak már meg? 😄

Tiniként ilyen dolgokon állandóan lehet kattogni. Izzad a kezem, biztos hülyén áll a hajam, a sminkem egy gyász és társai. 😑

BIZTOSAN CIKINEK TART ÉS SZAKÍTANI FOG VELEM! Amúgy nem, eszébe sem jut. 😄

Azok a tipikus új kapcsolatok... Még levegőt venni is félünk az elején, később pedig ott állunk full zsír fejjel és nem érdekel, mert szeret így is, és amúgy is... nehogy már sminkben kelljen aludni, mert a cicás szemek sokkal szexibbek. 😆

Puha ​boldog puffancs
Itt a fürdőruhaszezon! Készítsd fel strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked! Ööö… vagy mégsem. Felejtsd el, és légy inkább puffancs! Puha, boldog puffancs! A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőttlét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre! Sarah Andersen fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Ezzel a résszel is úgy vagyok, mint az elsővel. Egyszerűen imádom! Szinte minden rajznál magamra ismertem és mondogattam magamban, hogy IGEN, EZ ÍGY VAN! Nagyon klassz ez a képregény, és jó lenne, ha minden nap kaphatnék egy újabb adagot belőle. 

Ha ilyen nem történt meg velem legalább tízszer, akkor egyszer sem! Annyira klassz dolgok léteznek... Meglátod messziről, beleszeretsz, aztán odamész és MENNYIBE KERÜL? Na nem, ezt már aztán nem! 

Amikor legszívesebben már földhöz vágnám, azt a szerencsétlen lekváros üveget, mert az istennek sem lehet kibontani, aztán jön a bűvös mondat... 😃 Mondjuk én vagyok annyira béna, hogy néha az ásványvizes flakonnal sem boldogulok. Ez pedig akkor a legkellemesebb, amikor épp az utcán vagy és szomjan halsz. Na, ilyenkor kell leszólítani valakit, hogy plíííz, help! Mielőtt pedig bárki azt gondolja rólam, hogy azért ekkora balfék senki sem lehet, megnyugtatok mindenkit, hogy a leszólított emberke is hosszas szitkozódás után járt sikerrel. 😂

Csenget a postás... mit csinálnak a normális emberek? Nyugisan kimennek és átveszik a levelet. Én: "Jesszus, most vajon ki és mivel akarja tönkretenni az életem?" 😄

A telefonos dolog pedig eléggé bosszantó tud lenni. Amikor már le van tiltva 2 telefonszámuk is, majd felhívnak egy harmadikkal, hogy hallgasd meg a fantasztikus ajánlatokat. Miéééért? 😒

Macskapásztor
Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos. Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát! Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Ó, igen, azok az édes kis szőrgombócok! 😍

Ennél és az előző rész végénél már nem tetszettek a túlmagyarázós részek. Picit feleslegesek és amúgy is, miért kell megmagyarázni? Értem én! 😃

Csak egy órán keresztül szidom magam olyan apróságok miatt, hogy miéééért nem vagyok annyira klassz a pl. gamer világban, mint mások?! Aztán bedepizek, mert elhiszem egy idő után, amiket mondok magamra.*Sóhaj*

Élvezni az életet? Ugyan, azt meg minek? Mindenki beszól mindenkinek, mindenért. Ha épp kék cipőd van, akkor az a gáz, ha fehér, akkor meg az. Ha szereted a forrócsokit, akkor egy szörnyeteg vagy, ha nem, akkor el is kellene ásni mellé. Szerintem az embereknek túl sok szabadidejük van, vagy csak ennyire borzalmas az életük. 

Felkelt hajnalban, mert éhes és engedjem ki az előtérbe. Összeszőrözi az összes ruhám, és lehetetlen normálisan felöltözni. A lábamon alszik, de azért belemélyeszti a körmeit, nehogy leessen.  A vacsoraidő este 7 után van, de ő már fél 5-kor jön és vernyákol...  De azért szeretem! Nagyon! 💜

Ennyi lett volna ez a bejegyzés! Remélem tetszett nektek és érdekesnek találtátok a képekhez fűzött gondolataimat is. A képek minőségéért egyébként ne haragudjatok, a gépen és a telefonomon is értelmesen néznek ki, de itt eléggé nyomik lettek. 

Nem ígérem, hogy hamarosan találkozunk, de igyekszem nem eltűnni, csak rá kellene vennem magam az olvasására és kellene plusz idő. Sok idő! 😶

Legyen csodás napotok, sziasztok! 😘

Benyák Zoltán: Az ​utolsó emberig

Sziasztok!
Mostanában nem olvastam annyit, mint régebben szoktam, de most itt vagyok egy olyan könyves értékeléssel, amire már többen is kíváncsiak voltatok.
Pár hónapig még maradni fog ez a kevésbé aktív állapot, mert közben a suli is elkezdődött és azzal is bőven van mit foglalkoznom.

Fülszöveg: 
Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra. A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért. Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük. Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Oldalszám: 352
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2018

Értékelésem:
Amikor az író felkeresett, előre szóltam, hogy nem biztos, hogy ez a könyv az én világom lesz, illetve molyon többen is mondták, hogy nekem ez nem fog tetszeni! Valamilyen szinten igazuk volt, mert nem igazán olvastam még ilyen könyvet és néhány rész eléggé beteg volt! Néha megálltam olvasás közben pár "Ó, te jó ég!" pillanatra, de összességében tetszett a könyv, csak nem úgy, mint mondjuk egy olyan könyv, amit kedvenccé avatok. Az mindenképp pozitívum, hogy a szereplők minden korban egymásra találnak, ez nagyon érdekessé tette a könyvet, de a de Sade márki rész nekem már egy picit sok volt. Ott már majdnem fel is adtam a könyvet, de azért erőt vettem magamon és olvastam tovább.

Kedvenc idézet: 
"Vöröset... csakis vöröset!
Egyszer tévedésből belekerült egy palack muskotály is a táskámba, mire hazaérvén Fourier azt tanácsolta, igyam meg gyorsan, mert a márki nem tűr meg ilyesmit Lacoste falai közt. Szerinte ugyanis a fehéret álszent apácák vedelik, akik szenteltvízben fürdenek, de a saját muffjuktól bűzlik mind az öt ujjuk.
Nem ittam meg, kiöntöttem az egészet."

Összesítés: 
Azoknak tudnám ajánlani ezt a könyvet, akik szeretik a régi korban játszódó történeteket és nem riadnak meg a durvább dolgoktól. Sokak szerint hasonlít Az ember tragédiájára, de erről nem tudok nyilatkozni, mivel kötelezőket sosem olvastam.
Volt pár gondolat, amit kiírtam magamnak és magaménak éreztem. Például, az "Isten, az égben!", amit pár hete csak úgy magamtól kezdtem el mondogatni, amikor felidegesítenek. 😃
Úgy gondolom, hogy Benyák Zoltán jól ír, csak kellene találni egy olyan történetet, ami az én világomhoz is közelebb áll.

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Sajnálom, hogy ez az értékelés most nem lett olyan hosszú és kifejtett, mint máskor és képet sem készítettem a könyvhöz, de ha még azt is meg kellene csinálnom, nem mostanában kerülne ki ez a bejegyzés.
Illetve köszönöm az írónak is lehetőséget! 💜
Legyen szép napotok, sziasztok! 😘

Ideje beszélnünk!

Sziasztok!
Őszintén szólva, már hetek óta úgy gondolom, hogy írnom kellene az érzéseimről, de eddig mindig megbeszéltem magammal, hogy nem. De azért elég feltűnő, hogy február eleje óta nem olvastam semmit, a bookstagram oldalam pedig "haldokol", szóval beszéljünk róla!
Tavaly áprilisban kezdtem el az instás oldalam, az akkori egyik legjobb molyos barátnőm hatására.

Nagyon lelkes voltam és nagyon imádtam csinálni a könyves képeket. Létrejött egy csoport, amiben többen is benne voltunk és segítettük egymás oldalát. Nyáron volt egy kis balhé, ami miatt utána már nem volt annyira klassz, mint előtte, de ősz végén már nem igazán éreztem jól magam. Ekkor jött az is a képbe, hogy kevesebb lett a fény és nem tudtam olyan képeket csinálni, amilyeneket szerettem volna. Bár próbálkoztam azért, de sosem voltam elégedett. A csoportban sok vita volt, főleg azzal a molyos barátnőmmel estünk egymásnak, ezért és azért is, mert alapból nem éreztem jól már magam ott, kiléptem. Jó döntés volt, mert a feszültség nem hiányzik, de ők néha igen. Azóta úgy gondolom, hogy rengeteg mindenről lemaradok és ez szomorúvá tesz.
A másik dolog, ami felbassza az agyam (bocsi), az a molyon zajlik. Én teljesen megértem azt, hogy mindenki különböző személyiség és mindenkinek más tetszik, de már nincs türelmem az idióta emberekhez. Kezdve azzal, hogy karácsonykor először belém, majd egy másik lányba kötöttek azért, mert nem tetszett valami, amit kaptunk. Bővebben ezt nem is szeretném kifejteni, mert Viktornak köszönhetően elrendeződött a balhé, de rosszul esett, és akkor még nem is beszéltem a másik lányról, akinek még nálam is rosszabbul. Utána volt két személy, de főleg egy, aki állandóan olyan dolgokat írt ki, rám utalva, hogy már a falra másztam volna. Megértem, ha valami nem tetszik velem kapcsolatban, nekem sem tetszik minden másokkal kapcsolatban, csak bennem van annyi, hogy befogom a pofám (még mindig bocsi, de ezt nem lehet kulturáltabban leírni). De egyébként ezekkel még ellettem volna, hát istenem, de most jönnek majd azok a dolgok, amikkel már nem vagyok el.

Olyan szintű seggnyalás megy néha, hogy az hihetetlen. Két perce még fújt az illetőre, mert amit kiírt az borzalmas és szörnyű, utána pedig megy nyalizni és beállítja magát egy klassz embernek. Ohh... fuck! Ki nem állhatom a kétszínű embereket, még akkor sem, ha nem velem kapcsolatos a dolog. Ami mellett pedig már végképp nem tudok elmenni, hogy az emberek állandóan egymásnak esnek. Kiír valaki valamit, és többen a szövege alatt kezdenek el veszekedni egymással, majd még szerencsétlen kiíró emberkét is szidják. Miért jó ez?
A kedvencem pedig az volt, amikor nemrég valakinek az volt a problémája, hogy az emberek értékelést írnak a könyvről, amit olvastak. Az oldal lényege az, hogy csillagozzuk a könyvet, majd szövegesen értékeljük, hogy mit gondoltunk róla. Majd akkor jön valaki, és azért köt bele az emberekbe, mert arra használják az oldalt, amire kell. Végül is mindegy, mert ha meg nem arra használják, az is baj. Már minden baj!
Még emlékszem, amikor 2017-ben regisztráltam. Egy klassz közösség volt, akik mindig kiálltak a másik mellett, kivéve akkor, amikor nem volt igaza. De senki sem bántotta a másikat és mindenki nyugodt volt. Ezzel szemben jelenleg már a negyedik figyeltem közli, hogy ő többé nem hajlandó semmit sem kiírni, mert úgyis csak kötekednének vele. Sőt, valaki ilyen embereknek még nyereményjátékot sem fog indítani, mert nem érdemlik meg! Na, neki egy virtuális pacsi! 

Már én sem fogok nyereményjátékokat csinálni. Múltkor instán csináltam egy klasszat, de alig jelentkeztek, aztán közöltem a néppel, hogy akkor nem lesz áprilisban szülinapi játék, erre sorra kaptam a leveleket, hogy én mekkora egy szemétláda vagyok. Amit egyébként köszönök, bár nem érzem annak magam, csupán kimondom, amit gondolok. Ilyen embereknek miért kedveskedjek bármivel is? Adok nekik ásót, aztán használják. 😄
Már egy ideje elegem van, emiatt egyik nap kiírtam valahova, hogy kocka társakat keresek a GTA-hoz, és képzeljétek el, találtam is pár klassz embert. Elbeszélgetünk, néha szétverjük egymás fejét, de amúgy elvagyunk, és ez klassz.
És igen... ez az oka annak, hogy nem olvasok. Végre most újra jól érzem magam valahol, ahol nem megy ez a sok szar, amit eddig írtam és nem kell görcsölnöm azon, hogy mit mondjak/írjak, ami elfogadható és nem köt belém senki. Tudjátok, hogy milyen jó volt végre fellélegezni?
De még jön egy negatív dolog így a végére, ami pedig az, hogy letöröltem a gyertyás kuponkódomat innen és az instáról is. Lillsz, nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád, és nem léptem ki az egészből már akkor, amikor te mentél! Tudom, hogy nem haragszol rám, és a sok káromkodásod tegnap nagyon jól esett (😂💜), szóval imádlak!
A sztori röviden pedig annyi, hogy szeptember óta vártam, hogy legyen valami a gyertyákkal, de sosem történt semmi. Közben sokszor megosztottam a gyertyás lány alkotásait (amit egyébként nem bánok, ne értsétek félre), és amikor abba akarta hagyni, akkor őszintén érveltem, hogy csinálja tovább, de már február vége van és még nekem kellett azt is megkérdeznem, hogy mire számítsak a jövőben, mert magától eszébe sem jutott volna közölni velem. Szóval én már nem kellek, úgyhogy ne használjátok a kódomat. Harag nincs bennem, nem mérgezem a lelkem feleslegesen ilyen dolgokkal, de azért rosszul esett.
A blogommal pedig nincs bajom, sőt imádom a létezését, úgyhogy továbbra is írni fogok, csak olvasni kellene, ami egyébként a hétvégére tervben van, szóval vagyok és létezem még, csak a kedvem és a motivációm kevesebb.

Remélem, hogy továbbra is figyelni fogtok, annak ellenére, amit most írtam, de néha betelik a pohár... Hamarosan pedig érkezem végre egy értékeléssel, ami még számomra is érdekes lesz, szóval ne felejtsetek el! 😏
Legyen csodás napotok! Sziasztok! 😘

Rob Reger és Jessica Gruner: Elveszett ​emlékek

Sziasztok!
Pár napja kaptam egy újabb recenziós pakkot a Fumax kiadótól (innen is köszönöm), és hamar rávetettem magam az újdonságokra. Mondhatnám azt is, hogy a közelgő továbbtanulásom miatt, ami márciusban kezdődik, de nem mondom, mert ez a könyv nagyon érdekelt! 😃

Fülszöveg:
Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/ szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus csatornafreskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: „fertelmesen drasztikus csatornafreskó” 13-szor gyorsabban… és közben gúnyosan hahotázik. Olvasd el, ha mered!

Oldalszám: 266
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2012

Értékelésem:
Általában picit félve szoktam olyan könyveket olvasni, amik molyon  már inkább a 80% felé állnak, de nem bántam meg, hogy kiválasztottam, mert klassz volt!
Úgy kezdtem az olvasást, hogy csak pár oldalt szerettem volna, de aztán még pár oldal lett, majd 180 oldal után bevallottam magamnak, hogy nem csak pár oldal lesz. 😂
Ez egy nagyon aranyos történet, megfűszerezve rejtélyekkel, izgalmas kalandokkal, érdekes karakterekkel és négy fekete cicával. Az illusztrációkat pedig pláne imádtam. Alig vártam már, hogy jöjjön egy újabb rajz vagy cetli, bármi! 💜
Emily szimpatikus volt és a cicákat is imádtam. Holló meglepett, mert többnek gondoltam, mint ami, de a könyv változata is érdekes volt. Umläut és Attikol annyira nem fogtak meg, nem tartottam őket izgalmasnak. Molly viszont klassz volt, és megszerettem őt is.
A város neve érdekes és imádtam a kis rajzocskát is.
Amit kevésnek éreztem, az Emma Lestrande karaktere volt. Sokkal több dolgot szerettem volna megtudni róla, illetve a kapcsolatról közte és Emily közt, azon felül, amit megtudtunk.

Kedvenc karakter: Nyilván Emily, de a négy cicát is nagyon imádtam.

Kedvenc idézet:
"Végre hazaértem a kuckómba. És öregem, lehet, hogy a helyzet nem túl fényes, de azért jól elvagyok. Macsekok vesznek körül, van szendvicsem, meggyes szénsavas üdítőm, noteszom."

Összesítés:
Ha ezekből a pontokból legalább 5 igaz rád, akkor dobd fel a kívánságlistádra a könyvet:

1. Szereted a macskákat. Egy könyv akkor jó, ha minimum négy cuki szőrgombóc is szerepel benne.
2. Úgy gondolod, hogy gyermetegebb vagy, mint az átlag, esetleg a 13 év körüli korosztályhoz tartozol. 
3. Nem félsz a 13-as számtól, sőt, különösen szereted.
4. Érdekelnek a rejtélyek és szívesen olvasnál egy amnéziás lányról.
5. Szereted a különc embereket, esetleg te is az vagy.
6. Szeretnél valami rövidebbet olvasni, csak úgy.
7. Rajongsz az olyan könyvekért, amikben vannak aranyos és klassz rajzok.
8. Unod a nyálas, szerelmi szálas sztorikat és valami másra vágysz.
9. Szeretsz listákat készíteni, bármiről, bármikor, bárhol.
10. Különlegesnek tartod a feketét, és a ruhatárad nagyrészt ebből a színből áll.
11. Érdekel egy kisfiú, aki gondolatolvasó, még akkor is, ha véleményed szerint nem a te oldaladon áll.
12. Kíváncsi vagy egy furcsa kisvárosra és Emma Lestrande világára.
13. Bízol bennem és a véleményemben. 😉😋

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, illetve a folytatás folytatására, amit nem láttam a kiadó oldalán. Miért nincs? 😭

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem! Remélem kedvet kaptál a könyvhöz és elolvasod. Ha igen, akkor kíváncsi leszek a véleményedre! 💜

A. M. Aranth: Oculus

Sziasztok!
Nemrég volt A. M. Aranth-tól egy borítóleplezés a blogon, ahol említettem, hogy még nem kezdtem el olvasni a könyvet, de ajánlottam nektek, már előre (igazam volt), és nem akartam csak a levegőbe beszélni, ezért még a leplezés előtt elolvastam az egészet.

Fülszöveg:

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba? 

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend. 

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus. 

 Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt? Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem. 

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend. 

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé? 

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Oldalszám: 420
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2016

Értékelésem: 
Peti figyelmeztetett engem, hogy nyissam fel a szemem és lássam meg az igazságot. Sikerült!
A könyv elején megismerjük Truth szomorú sorsát. A családja eladta oculusnak, emiatt fel is jegyeztem a papíromra, hogy "b*ssza meg Truth apja". Ez a rövid, nyers véleményem a történtekről. A lány hazamenne elpakolni, de a különc Aoi meggyőzi, hogy még ünnepeljék meg a 17. szülinapját. Közös tetoválást csináltatnak, ami képes világítani. Ez a legklasszabb dolog, amiről valaha is hallottam. Utána Truth hazamegy és összepakol. A családja már halottnak, semminek tekinti, ez pedig úgy felb..... az agyam, hogy csak na. Verity, a gazdája az elején akkora álnok kígyó, hogy legszívesebben megfojtottam volna. Alig marad szabadideje a lánynak, és unalmas könyveket kell olvasnia Verity helyett. Ráadásul még a kaja is pocsék volt... Gyalázat a hely!
Aoi nem fogadja el barátnője sorsát, ezért a legnagyobb hülyeséget csinálja, amit csak lehet. Olyan naiv, hogy hihetetlen! Zajlik az élet, majd Truth elmegy egy oculus találkozóra, ahol közösen felvágják az ereiket egy másik lánnyal. Ez egy olyan dolog, amire mindenki gondol egy idő után, amikor az egész élete kilátástalan. Történik még pár dolog és én kinyitottam a szemem, megláttam az első jelet, gyanús lett valaki. Mindenképp kiakartam már előre találni, hogy mi fog történni. Aztán jött a kedvenc pillanatom, mivel érkeztek a Földről látogatók, és ott volt életem szerelme, Kaled is. Egyből kiszemelte magának az oculus főszereplőnket és rengeteg közös kalandban volt részük. A lánynak ez nem tetszett, amit nem értettem, mert végre nem kellett azzal az idegesítő hárpiával lennie, mégsem élvezte. Sőt, egész jól kijöttek a sráccal, és vártam valamit, de nem igazán kaptam meg. Na jó, egy picit mégis, de az kevés volt! Utána még több tanulmány következett, lázadás, és egyéb ármánykodás. A mesterséges intelligencia szívás! Minden a feje tetejére állt és lehullt a lepel. Mondtam már, hogy a mesterséges intelligencia szívás? Ja, már mondtam, de egyszer nem elég! A lányoknak egy súlyos döntést kellett meghozniuk, és bonyolította a helyzetet, hogy Kaled-nek elgurult a gyógyszere. Nagyjából mindenre rájöttem, csak két dologra nem, és erre nem számítottam. Összetörte a szívem, úgyhogy őt is el kell ásni! A könyv vége nagyon durva volt, picit lesokkolt és igen... ez a könyv nagy hatást gyakorolt rám!

Kedvenc karakter: Szerintem már kitaláltátok, hogy Truth.

Kedvenc idézet:

"Igyekeztem a lehető leginkább elfelejtkezni magamról, nem is gondolni arra, hogy egyébként ugyanolyan lány voltam, mint ifjúkorában Verity – csak míg neki megmaradt minden, amit valaha birtokolt, addig tőlem elvették először a látásomat, majd a nevemet, jogaimat, családomat, aztán éjjel az elmémet, ma reggel pedig a testemet is.
Ha maradt volna bennem erő sajnálni Truth Dunnt, én sajnáltam volna.
De üres voltam, olyan üres, mint a sötét világűr.
Üres, és valaki más tulajdona."

Összesítés: Gondoltátok volna, hogy a sci-fi egy olyan műfaj, amit ki nem állhatok? Elgondolkodtató, hogy lehet nem is a műfajjal van bajom, hanem az írókkal, mert ez klassz volt! 😄
Gyűlölöm a jelenlegi világunkat, de ez a világ sem volt jobb, úgyhogy érdekes volt olvasni. A műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlom, illetve az összes molyos figyeltemnek, akik tudják magukról, hogy közel állnak a szívemhez! 💗
Szerintetek rá tudom venni Viktort, hogy olvassa el? Bízom benne! 😋

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Remélem kedvet kaptatok a könyv elolvasásához.

Petinek pedig köszönöm a könyvet és a borítóleplező lehetőséget is (ismét, mert egyszer nem elég megköszönni)! 😘

Legyen csodás napotok, sziasztok!